Azért alapjába véve nem vagyok egy "nyámnyila" - sírós fajta....és most mégis :(
Hihetetlen milyen apró dolgokon tudok kiakadni,vagy sírva fakadni.
Olyan mintha a világ összes "fájdalma" rámnehezedne.
Jelentéktelennek tűnő dolgokon sírok.
Persze könnyű megmagyarázni ennek is az okát.
A HORMONOK DOLGOZNAK.
De valójában így van?
Ennyire érzékenyek lennének a kismamák?
Előző két gyermekemmel való terhességem alatt nem voltam ilyen :(
Vagy akkor lehettem érzéketlen?
A fene sem tudja....
Egy szónak is....
Még mindig nagyon fura!
Sírok a megható dolgokon,sírok ha örömöm van vagy ha bánatom.
Remélem picinyke pocaklakómat ez a "jelenség" nem viseli meg odabent!
Szegény gyermek...azt hiszi,hogy az édesanyja egy dilis,hisztis nőszemély :)
Na jó.........
Azért szoktam ám nevetni is :) :) :)
Ez teljesen normális majd szüléssel elmúlik! Addig is kitartást! Puszi
VálaszTörlés