Vasárnap (2010.07.18.)Reggel 8 óta össze vissza jöttek a jóslók...
Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget,mondván blamára nem megyek be.
A fenének van kedve bent lenni megint egy hetet..."a semmire".
Jó nagy szél volt.Hol erősebbek voltak a görcsök,hol gyengébbek.
11-12 felé kezdett sütni a nap...hát lefeküdtem aludni.Egy órás alvás után amikor felkeltem szintén jóslók jöttek.De már zömmel 6-4 percesek voltak.
Főztem Tibinek egy kávét...felébresztettem és lassan elindultunk a kórházba.
15:00 kor fel is vettek a szülészetre,ctg,majd fél óra múlva beöntés.
Bár csak egy ujjnyira voltam kinyílva...bíztunk abban hogy hamar megszületik a mi kis lúrkónk.
Mivel nem igazán akartam tágulni,így elküldtek sétálni,lépcsőzni.
Óránként kerültem fel a ctg gépre...fájások néha szűnni tüntek,néha meg erősödtek.
Ezt így húztuk este 23:20ig,mikor is végre bő 2 ujjnyi voltam és rákötöttek az infúzióra (oxitocin)...de nagyon lassan csöpögött :(
23:30-kor burokrepesztés...és vártuk a csodát! :oops:
Óránkénti méhszáj vizsgálat...
Mivel EDA-t nem kaphattam a sérvem miatt így a "palackot-maszkot" szorongattam rendesen.
Ezzel sem volt semmi baj,amíg meg nem jelentek az IGAZI fájások :(
Na az már sok volt....
Apa próbált segíteni,mert olyan érzésem volt mintha le akarna szakadni a sérvem...így minden fájás között azt maszírozta...
Folyamatosan emeltem a csípőmet a levegőbe....amit nem szabadott volna :(
Azt hittem belebolondulok a fájdalomba :(
nagyon szégyeltem magam,hogy ennyire gyenge vagyok és nem bírom...sokszor fel-fel kiabáltam...
Aztán 03:55 kor éreztem hogy nyomnom kell...
2 szülésznő azt mondta ne nyomjak...mert elreped a méhem...a 3. azt tanácsolta ha érzem hogy nyomnom kell...hát nyomjak.fej felemelve és mindent bele.
2 hatalmas nyomás után éreztem,hogy Gergőm fejecskéje kikukucskál...
...de a sérv fájdalmam arra készetett,hogy ismét megemeljem a csípőmet és a lábamat összezárjam :( :( :( (sírok)
Ezt nem szabadott volna!!!
Az egyik szülésznő lenyomott az ágyra apa segített neki...
Majd az alkarjával erőteljes nyomással "préselte ki Gergőt"
(persze ez csak 1 nyomás volt) közben nyomtam.
Egy édes pici hang felsírt!!!
04:05-kor napvilágot látott Hotz Gergő Tibor kisfiunk. :)
3000gr és 48 cm.
De hamar elvitték...meg sem nézhettem,csak apa látta (mivel ő állt)
Nyakára volt tekeredve a köldökzsinór... miután megvizsgálták apa megfoghatta pólyában és nekem megszorította az ujjamat.De szintén hamar elvitték, oxigént kellett neki adni.
24 órás megfigyelésre az intenzívre ...
Majd újabb 24 óra,mivel gyomormosása volt (magzatvizet hányt) :(
2 napig jártam át etetni(cumisüvegből-tápszer)-szopiztatni nem engedték :(
Szerdán már velem volt.
Próbáltam szopiztatni,de csak10 max 20gr-okat szopizott...de volt olyan is hogy nem látszott a mérésnél semmi :(
Így pótlásokat kapott :(
Most küzdünk azzal,hogy szopizzon...ne kelljen tápszer.Bár nagyon sebes a mellem :(
Bimbóvédővel sem jó :(
Gondoltuk csütörtökön haza mehetünk...
Tévedtem!
Nem akart a kis drága súlya gyarapodni.Megállt 2800gr-on...a sárgasága sem volt éppen a legjobb...így reménykedtünk a pénteki hazamenetelben.
(ennek persze véreredmény,súlygyarapodás feltételei voltak)
De hát a remény hal meg utoljára!
Hiányoznak az otthoni gyermekeim!!!
Pénteken megjöttek az eredmények amik elég kecsegtetőek voltak,de a vizitet meg kellett várnunk!
HURRÁ!!!
HAZAMEHETÜNK!!!
Már nagyon vártam...és a gyerekek is nagyon várják az új kis jövevényt!!! :)
Apa 13 körül bejött értünk,de várnunk kellett a záróra és a vizsgálatra...de ezek a percek,órák már nem számítottak.
Együtt voltunk és tudtam,nemsokára együtt a kis család.Mindannyian hazamegyünk az új kis fészkünkbe!
Csodálatos érzés volt!!!
